Az égbolton madarak húznak el,messzire repülnek,
Én is útra kelek,elbúcsúzom kedves szülőföldem,
Ha elmegyek,elviszem magammal az erdélyi tájat,
A hegyeket,réteket s a magas,karcsú fenyőfákat,
A folyókat melyek a hegyeknek viz ét gyűjtik össze,
A forrástól indulnak a cél felé sebesen törtetve,
S majd eljárok csodálni hegyeket völgyeket s a tájat,
És megnézem tavasszal a nyiladozó gyümölcsfákat,
Ha kimegyek megmászom a hegynek legmagasabb csúcsát,
Végignézek a szülőföldön ameddig a szem ellát,
És teleszívom a t üdőm hazai friss levegővel,
Megköszönöm a sorsnak,hogy Erdély lrtt a szülőföldem.
Szivhez szóló, szép vers!
VálaszTörlés